Hobbipóker

Ma a NextPoker minden ss-nek leadta a 2-3 outját ellenem, és hát sok kicsi sokra megy, de valami csoda folytán így is +100 lett a vége, bár az is igaz, hogy alig másfél órát játszottam. A PokerStars nem akarta az én igazamat, és a budapesti EPT satról 17. helyen zúgtam ki, 8 hely volt azt hiszem. Sikerült bebuknom rögtön az elején egy AA-t ss ellen, aki 66-tal bírta tartani a visszaemelésemet, és persze jött a 2 out, majd egy preflop all-int tudtam elbukni 78o ellen QQ-val. Egyszer már kijöhetne a lépés, már harmadszor próbáltam, egyre tovább jutok, ha a tendencia folytatódik, akkor a következőn már be kell jutnom :)

Szépen gyűlnek közben a pontok NextPoker-en a BPO-ra, már 9000 van, még kell 8500.

Ja, hobbipóker. Nem értem néha az embereket. Miért annyira nehéz azt megérteni, hogy ha én napi 6-8 órában hivatásszerűen pókerezem, akkor a szabadidőmben nekem nem buli hobbiból a haverokkal játszani? Nem hiszem, hogy létezik unalmasabb "sport" a pókeres készpénzes játéknál, miért kell nekem pihenőidőmben is unatkozni? Mondjuk amikor legalább nem pénzért játszunk, az még oké, elbaromkodok, kiesek és kész.

De miért kell 20 dolcsikért játszogatni családi és baráti körben? Mosómaci legyek, ha értem. Itt volt Elliott bátyja és sógora, és azt találták ki, hogy pókerezzünk. És ha benyögöm az orvos tesónak, hogy "te sem szoktál hobbiból szabadidődben egy-két családtagot megoperálni", akkor én vagyok a bunkó. A vicces az, hogy még Elliott sem érti, pedig ő aztán igazán látja, hogy mennyit játszom. Neki mondtam, hogy én sem iratok vele java programokat és csinálok ebből versenyt családi időtöltésként, de kiakadt, hogy hát velem nem lehet szót érteni.

Először az volt, hogy játsszunk pókert. Ez már nekem eleve elég nagy szívás, de ehhez még jó pofát vágtam, mondom jó, de akkor ne Texas Hold'emet. Mondták oké, én is örültem, hogy gyakorolhatok 2-7 lowballt, hétlapos studot és társait. Aztán abban maradtunk, hogy dealers choice van, hurrá. Na, erre jöttek elő, hogy mindenki adjon be 20 dolcsit. Én bazira elleneztem, de akkor megint én voltam a bunkó. Mert ugyanis ezzel az a baj, hogy ha pénzre megy, akkor igenis tartsuk be a szabályokat. Akkor ha azt mondja, két dollárt emelek, és 50 a vak, az nem emelés, hanem csak megadás. De amikor be akarom tartatni a szabályokat, akkor megint én vagyok a bunkó.

Elkezdtünk játszani, és egyszer csak közlik velem, hogy hát még sincs dealers choice, mert SNG-t játszunk. Szóval még a minimális szórakozásom is kivették belőle. Ezen eléggé kiakadtam, és mikor rám került a sor, bizony bemondtam, hogy akkor most 2-7 lowball van :). Úgyhogy az lett. Utána a sógor meg ötlapos razzt választott egy cserével :D. Ell bátyja draw pokert 2x2 lap cserével :) Úgyhogy legalább élveztem egy kicsit ezt a részt. Aztán választottam hétlapos studot, az klassz volt, főleg, hogy no limitben akarták játszani, amitől még jobb volt :) Ez az egy idegesít ugyanis a hétlapos studban, hogy csak fix limit van, és minden fish mindennel végigjön.

Hogy rövidre fogjam, elnyertem a három fiú 60 dolcsiját és slussz :D. Ettől még én nem élvezem a dolgot. A komoly versenyjáték, az élvezet. Azt imádom, nagyobb versenyeken. Különben nyilván meg vannak róla győződve, hogy csak szerencsém volt - gondolom. Az nem tűnik fel, hogy az egyik parti végén bemondtam, hogy gondolom az ász magasom bőven elég - az volt. A másiknál hétlapos studban all-in voltunk a hatodik utcán, nálam csak tízes pár volt. Erre mondja a báty, hogy nekem még nincs semmim - mondom tudom, flösshúzód van, ezért hívok a tízes párral. Nem jött le neki. A sógornak HU-ban vagy 3x lejött 2-3 out, akkor kicsit azért felhúztam magam. Ő tud különben a legkevésbé hármuk közül. Ja, honnan tudtam a flösshúzót? Mondjuk amatőrök ellen nem nehéz. Bátynak van lent két szín, hívok, adja (nem sok fogalma van, ez semmit nem jelent), jön a harmadik szín. Megnézi a két rejtett lapját (hogy egyik kőr-e, az volt), majd tesz egy mozdulatot a zsetonjai felé és passzol. Nyilvánvalóan meg akarja akadályozni, hogy nyissak. Nyilván nyitottam :). Hatodik lapnak nem jött le, hát behívtam a fél zsetonját, mire nincs más választása, all-in, és ugye tudjuk, hogy nem jött le.

Na mindegy, nem is erről akartam írni. Hanem arról, hogy legalább Elliott érthetné. Mondjuk ő tök más kategória, mint én, mert ő szeret a haverjai előtt azzal villogni, hogy ő pókeres, és neki ezeket a baráti meccseket megnyerni élvezet, és mindig mondja is, hogy most nyert 50-60, akárhány dolcsit. Mondjuk akkor sem értem, hogy azt miért a haverjaitól nyeri el, de ők tudják. Az biztos, hogy ha én családi összejövetelre vagy kikapcsolódásra vágyom, nem feltételnül pókerezéssel szeretném tölteni.