Elmélkedés pénzfeldobásról...

De mielőtt pénzfeldobásról elmélkednék, van még nagyon sok mesélnivalóm :).

Egyrészt visszajött 0-ba a hónapom azzal, hogy ma a NextPokeren nyertem 1200 dolcsit (végre nem mákolgatott minden barom le, csak 2, mindkettőnek törn kasszányi hivás megadás után lejött a lyuksora :( ). Nade szóval tegnap is nyertem egy százast, meg ma is ennyit, és így már tiszta lappal indulok, bár még a NextPokeres bankroll mindig minuszos. Ez volt az egyik, amit mondani akartam :).

A másik, hogy nagyon nagy barom voltam a PokerStars budapesti EPT satján :(. 100 dolcsisról mentem volna a 800 dolcsisra, és már csak 15-en voltunk, én 2. helyen álltam, 9 jutott tovább, és sikerült elcsesznem egy AA vs. KK konfrontációban, ahol nálam volt persze a KK és simán eldobhattam volna, el is kellett volna :( (törnön).

A harmadik, hogy rájöttem, hogy miért szeretem annyira a PokerStarson az 50 dolcsis versenyeket, különösen ezeket az esti 70k, 80k meg 125k garantáltakat. Az van ugyanis, hogy összehasonlíthatatlanul gyengébb a mezőny, mint a nagy versenyeken (WCOOP vagy a 100 dolcsis versenyek, meg a 100 dolcsis satok). Szóval ezek ellen sokkal könnyebb játszani, ezért is mennek ezek a versenyek, és ezért is szeretem őket.

Aztán még kis nem póker, mielőtt belekezdek a pénzfeldobásba :). A lovasíjászat után 3 napon át fájt szó szerint mindenem :))) A vállam, a karom, a hasizmom, a fenekem, a combjaim. Szóval tényleg mindenem. Kb. mára már tudok mozogni, úgyhogy gyorsan el is mentem görkorizni, ,ami nagyon klassz volt, iszonyúan élvezem. Gyakoroltam kicsit a megállást is :))). Meg az iPod is sokat lendít a dolgon (azt ajándékba kaptuk).

Jut eszembe, láttátok a főoldalt? Szép lesz? :)))

Naszóval a pénzfeldobás. WCOOP kapcsán jutott eszembe, és gondolkoztam rajta, hogy miért mondom, hogy be kellett vállalnom az AK-val azt az esélyt, és miért nem bánom. Az a vicces, hogy volt korábban egy verseny, az satellite volt, ahol szintén bevállaltam, pedig az butaság volt. A sors iróniája, hogy azt, ami akkor egy rossz döntés volt, megnyertem, míg emezt, ami jó döntés volt, nem. Akkor pont már csak két kiesőre vártunk, az is ilyen budapesti EPT satellite volt, 100 dolcsis (igaz, ott már a 100 dolcsit mindenképpen visszakaptam), és a legnagyobb fish elölről all-in ment. Nálam AQ volt és azt gondoltam, hogy nála Ax van, tehát hogy 70%-os favorit vagyok. Tévedtem, és TT-t mutatott, viszont jött asszem a dámám. Igazából a sors iróniája, hogy ugyanígy elszúrtam a mai KK-s partit, ott is nyugton kellett volna maradnom a fenekemen, és nem ugrálni, pláne nem all-ineket megadogatni.

De térjünk vissza a WCOOP-re és arra a kérdésre, hogy miért volt az szerintem jó megadás. Ez egy szubjektív kérdés, hogy ki mikor vállal be tudhatóan pénzfeldobás szitut. Most is bevállaltam az előbb egyet zsetonjaim harmadáért ezen az 55 dolcsison, mert úgy éreztem, hogy ha megnyerem, komoly esélyt kapok a folytatáshoz, és ha bukom, akkor is marad elég zsetonom. A WCOOP-n más volt a helyzet. Ott az volt a baj, hogy nagyon jó játékosok ültek az asztalnál, és szinte sohasem jutottam szóhoz. Tudtam kismilliószor, hogy most kéne visszatolni a használhatatlan lapjaimmal, mégsem bírtam rávenni magam, mert lelki szemeim előtt mindig az vibrált, hogy tuti megadják. Pedig akkor még volt elég zsetonom dobatni. Olyan szép egyszínű érintőlapot sajna nem kaptam, amivel normális eséllyel tolhattam volna vissza. Ezzel szemben, ha én emeltem, arra tuti valaki rátolta, a lapjaim meg nem voltak olyanok, hogy megadhattam volna. Tehát csapdában éreztem magam, nem tudtam a játékomat játszani, és csak vergődtem. A pénzbe valószínűleg beérhettem volna, ha semmit nem csinálok, de ugye sosem ez a cél (bár az sem jön rosszul mellesleg).

Azt éreztem, hogy ahhoz, hogy bármiféle esélyem legyen felvenni a versenyt az asztalnál lévő jobb versenyjátékosokkal, nekem is sok zseton kell, mert minél több zseton van, annál jobban elkezd hasonlítani a készpénzes játékhoz a dolog, és az annál jobban kedvez nekem.

Tehát szerintem a következő esetekben érdemes versenyen pénzfeldobás szituációba belemenni:
- ha úgy érezzük, hogy jobbak az ellenfelek, és máshogy nehezen tudunk zsetont gyűjteni
- ha úgy érezzük, hogy a megszerzett zsetonuknak a verseny kimenetele szempontjából nagyobb értékük van, mint azoknak a zsetonoknak, amelyeket kockáztatunk a megnyerésükért
- ha döntően megváltoztatja esélyünket a verseny megnyerésére vagy a döntő asztalra kerülésre, ha nyerünk

Ne menjünk bele pénzfeldobásba akkor, ha az ellenfelek gyengébbek, és elég sok kis kasszát tudunk ahhoz szerezni, hogy folyamatosan, kockázatmentesen gyarapítsuk a zsetonjaink számát.

Semmiképpen nem mennék bele pénzfeldobásba a verseny elején, vagy ameddig még a vakok aránylag kicsik a zsetonmennyiségünkhöz képest, mert valószínűleg adódik még jobb lehetőség is egy 50-50%-osnál.

Na, közben elérkezett az 50 dolcsis verseny a buborék közelébe. Ezzel kapcsolatban is azt figyeltem meg, hogy óriási a különbség az internet és az élő versenyek között. Az élő versenyeken tényleg működik a buborék játék, és valóban nagyon sokan nem hajlandók játékba szállni, csak hogy beérjenek a pénzbe. Az interneten viszont mintha senkit sem érdekelne, sőt, mintha mindenki pont a buborékra akarna rájátszani. Ennek eredményeként nemhogy befeszülnének az emberek, hanem mint az őrült kezdik el tologatni a zsetonjaikat néha döbbenetes, hogy milyen érthetetlen helyzetekben és lapokkal. Sokszor gyorsabban hullanak az emberek buborékban, mint a pénzbe érés után, miközben ennek fordítva kellene lennie.

Na, figyelek a versenyre és közben fordítgatom a SuperSystemet. Elég jól áll már :)