Van abban valami fura érzés, ha az ember úgy ismeri Londont, ahogy mondjuk én, mármint hogy az ember itt élt/él. Ma taliztam volna a barátnőmmel a Picadilly-n, de elkerültük egymást, mondjuk nem ez a lényeg. Hanem hogy az ember bemegy a Leichester Square-re, vagy a Trafalgarra, vagy a Picadilly-re, és ismeri, mint a tenyerét, meg kicsit otthon is érzi magát. Aztán miután a Picadilly-n potyára olvasgattam a tournament stratégiát, átsétáltam a Leichester Square közelében lévő kis kínai-szerű gyorsétkezdéhez, ahol régen mindig vettem a kaját. Merthogy emlékeimben úgy élt, hogy milyen tuti finom kaja. Tény, hogy Londonban sok a nagyon finom kínai kaja, de hát ez nem tartozik közéjük. Pedig úgy rémlett. Csomószor volt, hogy azért metróztam erre, hogy onnan sétáljak melóba, mert akkor tudtam itt venni kaját.
Mondjuk tény, hogy a londoni kaja úgy általában katasztrófa - ritka kivétellel. Lehet, hogy ezért tűnt akkoriban olyan finomnak. Másik, hogy ami meg a BBC étkezdében volt, az a londoni színvonalat is alulmúlta, úgyhogy pláne lehet, hogy azért tűnt finomnak. Azt nem hiszem, hogy azóta felejtettek volna el ott főzni, hogy legutóbb ott jártam. Valószínűbb, hogy sosem tudtak :)
Közben tovább olvasom ezt a versenycuccos könyvet, majd leírom a tananyagok közé, hogy miket ír, de fenntartásokkal kezelendő.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése