Olvasom ezt a Negreanu könyvet, elég jópofa. Mondjuk a Harrington végében a párbaj rész is elég hasznos volt. Mondjuk a Negreanu könyv egyik fejezete viccesen ismerős volt egy másik pókerfórumról, ahol a szerző azt állította magáról, hogy saját kútfejéből szedte a többsíkú gondolkodásról történt elmélkedéseit. Hát lehet, hogy tényleg magától jutott eszébe, de akkor a kísértetiesen hasonló gondolkodása és mesélőkéje van Negreanuéhoz :)
Egyébként amit meg szinte rólam is koppinthatott volna a csávó, az a "Mit csinálsz rosszul, ha veszítesz" vagy valami ilyesmi fejezet. Mondjuk nem értek vele mind az 5 pontban egyet, mert szerintem a "túl kiszámítható vagy" egy mikro- vagy alacsony limites játékosnál teljesen érdektelen dolog. De ugye a "túl kemény ellenfelek ellen játszol" az én vessszőparipám, és ez szépen benne is van. És ugyanezt mondta Phil Hellmuth is az interjújában, hogy hát ez a kezdők legnagyobb hibája.
A könyv egyébként ilyen jótanács-gyűjtemény, és az a poén benne, hogy ember aszongya: "szerintem ezt így kell csinálni", majd hozzáteszi: "de ha kezdő vagy, ez eszedbe ne jusson, és csináld a holt ellenkezőjét" :D. De egyébként nagyrészt így is van mindkét dologgal. Mondjuk amit a lapmutogatásról ír, azzal nem értek egyet, merthogy ő állandóan mutogatja a lapjait, de mondja, hogy a kezdők ne tegyék. Csakhogy ne felejtsük el, hogy ő azért mutogatja a lapjait mindig, mert a tévében úgyis sokat láttuk már játszani, tehát mondjuk az ellenfelei már láttak mindenfélét tőle, úgyhogy nagyjából holt mindegy, hogy mutogatja-e. Ezért akár vidáman mutogathatja is, sokan nem oszt nem szoroz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése